Megszületésünk pillanatát követően először veszünk egyedül levegőt és életünk az utolsó lélegzetvételig tart. A ki- és belégzés állandó, törvényszerű ritmusa soha nem kapcsol ki, soha nem megy szabadságra, soha nem tér el a ritmustól – amíg élünk. Ha tudomást veszünk róla, ha nem, akkor is így tesz.
Ugyanilyen törvényszerűen dobog a szívünk is, pislog a szemünk, nő a hajunk.
A Nap minden áldott nap felkel és lenyugszik. Folyamatosan melegíti és élteti a Föld nevű bolygónkat, ha tulajdonítunk neki jelentőséget, ha nem. Nélküle nem lenne élet(ünk).
Az évszakok tudatosságunktól függetlenül szabályos ritmusban váltják egymást.
A költöző madarak naptár nélkül tudják, mikor kell délre indulniuk, majd onnan vissza tavasszal.

Megszámlálhatatlanul sok törvényszerűség és ritmus keretezi az életünket, a mindennapjainkat. Vannak, amelyek könnyedén észrevehetők, láthatók tapasztalhatók és vannak, amelyek létezéséről sem tudunk, mégis működnek.

Mindennapjainkban a dolgokat, feladatokat, embereket, ételeket egymáshoz képest viszonyítjuk, minősítjük, kategóriákra bontva gondolkodunk, amely racionális, tudatos gondolkodásunk alapjait képezi. Ez a fajta rendszerbe foglalt gondolkodásmód fontos és szükséges, hiszen segíti az eligazodásunkat a hétköznapi életben. Viszont gondolkodásmódunkat más is befolyásolja és működteti, az pedig a tudatalatti.
Világunk fizikai síkú és szellemi síkú egyaránt, mint ahogyan gondolkodásunk és életünk is: a tudat és a tudatalatti által egyaránt vezérelt.

Az asztrológia abban van segítségünkre, hogy jobban megértsük az életünket átszövő tudatos világunkat és tudatalattink működését.

Mi az a születési képlet? 

A születési képlet a születés pillanatában és a születés helyén az égbolt vázlatos rajza, amit horoszkópnak nevezünk. Az elnevezés onnan ered, hogy régen csak a bölcsek, a beavatottak láthattak bele az idő minőségébe, ők „nézhettek bele az órába”. HORA = óra, SKOPEIN = nézni. Tudnunk szükséges, hogy valaki vagy valami kizárólag akkor születhet meg, ha az idő minősége tökéletesen alkalmas erre.
És nem csak ember születésére lehet horoszkópot fölállítani, hanem tulajdonképpen mindenre, ami létrejön.

Csak az a valóság, ami minden időben valóság.

Ez azt jelenti, hogy az asztrológiában tulajdonképpen nincs idő. Ezt tökéletesen prezentálja a fent említett születési képlet, hiszen az a születés pillanatától kezdve a halál pillanatáig ugyanaz marad, és mégis benne van az egész életünk térképe. Az időt azonban viszonyítási pontként folyamatosan alkalmazzuk.

A horoszkóp olyan, mint egy térkép. 

Életünk térképe, melyben egész életünk egyszerre van benne, mégis az idő haladásának figyelembevételével az egyes életszakaszokat és élethelyzeteket is szépen megvizsgálhatjuk, az elakadásokat megérthetjük, az egyes útelágazások előtt valós segítséget kaphatunk abban, melyik útvonal lehet az, amely igazán a sorsfeladatunk és életfeladatunk számunkra legoptimálisabb megélését támogatja. Megérthetjük belőle, számunkra mi is adhatja a valódi boldogság megélését.

Az asztrológus pedig a térképolvasó, aki akkor is objektív rálátással tud egy élethelyzetet megvizsgálni vagy egy döntés előtt álló egyén kérdéseit megválaszolni, mikor az a személy az érzelmi megélések miatt nem biztos, hogy képes erre. Hiszen ezért is kér segítséget. 

Hogyan dolgozik az asztrológus? 

Az asztrológia tulajdonképpen szimbólumrendszerként működő tudomány. A szimbólumok, vagyis jelképek (bolygók, csillagjegyek, házak, fényszögek, dekádok) egy nyelvrendszert alkotnak.

Az asztrológus olyan, mintha egy idegen nyelvet beszélne, de igazából egy egyetemes nyelvet beszél, amelynek segítségével lefordítja a horoszkópban szereplő szimbólumokat.

Ennek a nyelvnek minden egyes szava egy – egy analógia.
Az analógia: hasonlóságon alapuló megegyezés két dolog között. Egy – egy szimbólum jelentése mindannyiunk életében ugyanaz lesz, de más – más analógiában jelenítjük azt meg.

Tehát megszületünk egy szimbólumrendszerrel, amely tulajdonképpen egy eszköz-rendszer, amit az életünk során a hétköznapokban használni és alkalmazni tudunk. Ezek jelentését, egymáshoz való viszonyulását az asztrológus értelmezi és lefordítja.

A szimbólumokat minden ember tudatalattija ugyanúgy értelmezi.
Képzeljünk el egy képet, ami a Napot ábrázolja, és azt megmutatjuk másoknak, ők ugyanúgy a Napra fognak gondolni, mint mi. Egy kisgyermek, egy nagyapa és egy távoli népcsoport egy tagja is. Az időben és a térben bármerre is „utazunk” képzeletben, mindenki, minden időben ugyanarra gondolna a Napról látott kép alapján.
És ha megszületünk egy Nap jeggyel (pl.: Kos, Ikrek, Skorpió, stb.), akkor az annyit jelent, hogy a személyiségünkben és a sorsunkban ezt valamilyen szimbólumon keresztül meg fogjuk élni. A szimbólumok azonban analógiákat hordoznak, melyek sora végtelen. Maradjunk a Nap szimbólumának vizsgálatánál.

Mit tudnánk a ragyogó Napról mondani?

• életet adó, ezért teremtő erővel bír (ha nem ragyogna ránk, nem lenne élet)
• aranysárga színű
• tüzes
• központi szerepű
• egyetlen egy van belőle (természetesen a Naprendszeren kívül több csillag is van, de nekünk ő az origo)
• a legfontosabb
• kerek formájú, stb.